Elvetettség, szégyen

Elvetettségből – elfogadottság

.

Ézsaiás 53:2 – 53:3
Felnőtt, mint egy vesszőszál Őelőtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt neki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos! Utált és az emberektől elhagyott volt,fájdalmak*férfia és betegség ismerője! mint amki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele.

* fájdalom – héberül – lelki szenvedést is jelent.

Jézust megutálták. A tanítványok nagy része elhagyta. Magára maradt. Még Isten is elfordult tőle. Legalábbis úgy érezte.

Máté 27:46 . Három óra körül Jézus hangosan felkiáltott:… Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

Soha nem szólította az Atyát „Istennek” – mindig Atyának hívta. Olyan távol érezte magát Tőle, hogy nem tudta apjának szólítani. Magányos és elutasított lett, Te helyetted, hogy Te soha többé ne érezd magad egyedül:

Máté 28:20
(Jézus mondta): …. íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

Bennünket Isten soha nem fog elutasítani:

János 6:37
Minden, amit nekem ad az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen el nem vetem.

Amikor megtapasztaltuk Isten szeretetét, elfogadását és átadtuk életünket az Úrnak sokan sírtunk.
Nem voltunk ott a keresztnél, de most átéreztük ezt az odaadó mindent felülhaladó szeretetet és ezen megindult a szívünk. Sírtunk. Ahogy Dávid háza is sírni fog amikor megismeri mennyire szereti Őket a Megváltó aki Isten Fia és Dávid leszármazottja.

Zakariás 12:10 A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, akit átszegeztek, és siratják őt, amint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, amint keseregnek az elsőszülött után.

Ugyanazt fogják érezni amit mi is éreztünk: Révbe értünk, hazataláltunk Isten szerető karjaiba.

EFO Róma 1:16 – 1:17 Nem szégyellem az örömhírt, mert az az Istennek hatalma, amellyel megmenti mindazokat, akik őbenne hisznek….
Az örömhír mutatja meg, hogyan teszi Isten a maga számára elfogadhatóvá az embert….

Szégyenből – dicsőség

A 69. zsoltár a Messiásról szól.

Zsoltárok 69:19 – 21 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeim miatt szabadíts meg engem. Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat. A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

A kereszt a megaláztatás helye is volt. Jézust megfosztották minden ruhájától és megszégyenítve mezítelenül szegezték fel a keresztfára. Jézus helyetted elhordozta a szégyent, azért, hogy Téged meggyógyítson a szégyenből. Szinte valamennyien átéltünk megszégyenítést és sokunkban nagyon mély nyomokat hagyott. Gyerek vagy felnőtt korban elszenvedett szexuális bántalmazás, vagy más súlyos megszégyenítő emlék sokunkat megsebesített. Szégyenteljes dolgok, amiket az ember szégyell még feleleveníteni, elmondani is. Kérd meg az Urat és Ő megvígasztal és begyógyítja a sebeidet.

1 Péter 1:10 – 1:11

Amely üdvösség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek: Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté [azt] ki a Krisztusnak ő bennük levő Lelke, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről.

Látod mit mond? Mi az a kegyelem amelyben részesültünk? Az, hogy Jézus elviselte helyettünk a gyalázatot, hogy mi felszabaduljunk a szégyenérzés alól. Isten felemelje a fejünket, hogy bátran szemléljük Isten dicsőségét és elváltozzunk az Ő dicsőséges képmására.