Előzmények

Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. 1 Korinthus 1:18

… Az Úr mondá nekem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. Zsoltárok 2:7

Amikor Istennek fia született csordultig telt szeretettel. Ez jött a szívéből: még, még, még. Még több gyereket akart. Oda állt a Fia elé:
– Szeretnél testvéreket?
A Fiúnak tetszett a gondolat.
– Ehhez kell egy új hely, egy világ ahol lakni fognak..
A Fiú szemei kikerekedtek.
– De van egy probléma, nem fogok mindenkinek tetszeni. Ezt meg lehet oldani.
Elmagyarázta a Fiúnak mire gondolt.
A Fiú aki elkezdett a testvéreiről álmodozni elgondolkodott.
– Elmegyek, és kiszabadítom Őket.
Ez volt Isten terve:
a KERESZT.

Isten neki látott és gyönyörűséges, csodálatos bolygót teremtett. Nap, hold, csillagok, patakok,folyók, tavak tengerek, növények állatok egy paradicsomi kertben. Az Ő tervének megfelelően, mindent a mi kedvünkért, és a mi kényeztetésünkre. Erről beszél a Fiú a példabeszéd 8-ban:

Az Úr az ő útjának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.    Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.    Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.    Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.    Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.    Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;    Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;    Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatát, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:    Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva őelőtte minden időben.    Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségem[et] [lelve] az emberek fiaiban.
Példabeszédek 8:22 – 8:31 

Amikor eljött az ídő a Fiú mindent letett. Letette a mindenhatóságot, a vagyont, a jólétet, a biztonságot, otthagyta az Atya közelségét. Lejött a halál völgyébe, egy életveszélyes nyomorúságos helyre. Belekerült egy szűz méhébe.

Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő,    Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;    És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.  Filippi 2:6 – 2:8 SzPA

Nem palotába, erődítménybe, nem kórházi szülőszobán, hanem egy istálóban született és egy jászólba fektették. Megalázta magát. Közénk, a testvérei közé jött. Azonosult velünk. Amikor Heródes király megtudta, hogy megszületett a Zsidók királya meg akarta ölni. Örjöngött és Betlehemben megöletett minden kisgyermeket. (Máté 2)
Jézus amikor hallotta Máriától és Józseftől Ő nem József fia, hanem Isten Fia, nagyon izgatott lett állandóan ezen járt az esze. Ahogy nagyobbacska lett és olvasni tanult a zsinagógában arra gondolt, hogy ez biztos benne lesz a tekercsekben, Isten üzeneteiben. Ezt találta:

Azért tanulmányozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azok által kaptok örök életet. Pedig ezek rólam tanúskodnak. (rólam szólnak) János 5:39 EFO

Több mint 300 pófécia szól Jézus életéről és a megváltásról és azokról amik csak ez után fognak megtörténni. Ezekből sokra hivatkoznak az apostolok az evangéliumokban és a leveleikben. Sok szó szerint beteljesedett és bekerült az Újszövetségbe.

Mert bizony mondom nektek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Máté 5:18
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. Máté 24:35

Két gyöngyszem ebből két zsoltár, amit Dávid kb. 600 évvel előre jövendölt meg.

Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam. Pedig te szent vagy, aki Izrael dicséretei között lakozol. Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép utálata. Akik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejüket: Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, [és] biztattál engem anyámnak emlőin. Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem. Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítsen. Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. Feltátották rám szájukat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek [s] bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben…. 22 Zsoltár 1 – 23

118.Zsoltár az Úr karjáról, jobb kezéről szól aki a Messiás. A Zsidó hagyományok rögzítik milyen zsoltárokat énekeltek a Páska ünnepén. Ezt énekelte Jézus a tanítványaival amikor az utolsó vacsoráról kijött és zsoltárokat énekelve kiment a Gecsemáné kertbe imádkozni:
Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen! 118.Zsolt 24.

…. Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem. Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nekem szabadulásul. Vigasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobb keze hatalmasan cselekedett! Az Úrnak jobb keze felmagasztaltatott; az Úrnak jobb keze hatalmasan cselekedett! Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!  Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak. Nyissátok meg nekem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon [és] dicsérjem az Urat! Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon. Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél! A kő amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!
Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!
Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt! Áldott, aki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok!  Isten az Úr és ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához. Istenem vagy te, azért hálát adok neked! Én Istenem, magasztallak téged.  Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme!
Zsoltárok 118:13 – 118:29